36,

Mikor úgy éreztem hogy kicsit össze szedtem magam,legalább is kinézetre a külső szemlélők miatt,kimentem az öltözőből és elindultam a koncert felé,amiből már nem lehetett sok max 20 perc még.
Már majdnem oda értem amikor is egy kéz berántott egy függöny mögé.
Ismét a szőke démonnal néztem szembe,milyen meglepő fordulat.
-Te kis liba,mit keresel itt?-kérdezte szikrázó szemekkel.
-Csak Lou-hoz jöttem,hisz ő a barátom.-mondtam határozottam.
-Aha persze,és mégis mi a francot kerestél Harry-vel egy szobában,édesem?-húzta végig éles körmét az arcomon.
-Csak beszélgettünk .-mondtam flegmán
Talán nem volt túl szerencsés hisz egy kéz csattant az arcomon...ismét.
A szemem sarkából láttam hogy a függöny túloldalán mozog valami,remélem hogy nekem jött segíteni,de lehet hogy csak képzelődöm.
-Na ide figyelj tartsd magad távol a pasimtól.-mondta idegesen.
-Tudod mit elegem van,attól még hogy egy pszichopata picsa vagy,nem teheted tönkre az életemet.Szeretem Harry-t mindennél jobban és miattad kellett összetörnöm a szívet és a sajátomat is.Nem engedem hogy bántsd ezért hagytam hogy veled legyen de ez volt életem legrosszabb döntése.-ordítottam.
-És mit akarsz csinálni?-kérdezte gúnyosan.
-Elmondok neki mindent a raktárról,az ördögi tervedről,azt hogy elraboltál ...mindent.-mondtam határozottan.
-Senki nem fog neked hinni és teszek róla hogy ne is legyen alkalmad elmondani senkinek.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
Láttam ahogy elővesz valamit a zsebéből.....egy kést.Úristen most meg fog ölni,estem teljesen kétségbe.
-Én azt a helyében eltenném.-szólalt meg mögöttem egy őr és mellette állt Harry.
Taylor eszméletlenül meglepődött majd az arca vörösbe váltott,már lendült volna felém a késsel hogy megszúrjon de valaki elém ugrott így őt karcolta meg a kés.Ez a valaki pedig nem más volt mint Harry.Amint megláttam hogy ő az sikítva utána vetettem magam a földre.
-Nyugalom csak egy karcolás,menjen kapja  el és zárassa be.-mondta Harry az őrnek.
-Istenem Harry jól vagy?-kérdeztem teljesen kétségbe esetten,miközben simogattam a fejét.
-Semmi bajom csak egy kis karcolás,de ne sírj minden rendben lesz.-mondta nyugtatóan és letörölte a könnycseppet az arcomról.
-Annyira sajnálom az egész az én hibám-zokogtam
-Ash nem te tehetsz róla,mindent hallottam.Nem a te hibád hogy elraboltak és megfenyegettek.Az egész azé a szőke libának a hibája.-simogatta a hajam.
-De akkor is sajnálok mindent én nem akartam neked rosszat,nem akartam hogy bántsanak és én sem akartalak bántani.Egy szó sem igaz abból amit akkor mondtam,szeretlek mindennél jobban és egy szörnyeteg vagyok hogy azokat mondtam.-sírtam
-Nem vagy szörnyeteg.-csitított.
-Meg tudsz nekem valaha bocsátani-kérdeztem szipogva
-Persze,soha többet nem engedlek el.Annyira nagyon eszméletlenül szeretlek,hogy nincsenek is szavak rá.-mondta.
Most már a boldogságtól sírtam.Nem bírtam tovább lehajoltam és megcsókolta.Ez a csók olyan volt mintha eddig szomjaztam volna és végre vizet kaptam, egyszerűen nem bírtam abba hagyni az "ivást" és nem is akartam....

* 5 év múlva *

Csak állok és gyönyörködöm benne az én mindenemben.Nem bírom nem őt nézni.Napjaim nagy részében csak őt nézem a másikban pedig az újság cikkeket írom,hisz befejeztem az egyetemet és újságíró lettem.Kicsit nehéz olt mellette befejezni az egyetemet,de minden egyes perc amit vele töltöttem boldogsággal töltött el.

Éreztem hogy két kéz fonódik a derekam köré.

-Szia Édes,már megint őt nézed?-kérdezte mosolyogva.

-Nem tudom nem nézni,annyira elképesztően gyönyörű és úgy imádom.-mondtam szeretett teljesen.

-Hát igen jól összehoztuk,teljesen biztos vagyok benne, hogy ő leggyönyörűbb kislány a földön.

Felé fordultam és megcsókoltam.

-Annyira hálás vagyok neked mindenért.Mindent megadsz nekem amire vágyom,mindig odafigyelsz rám,mindig mellettem vagy,és mindig tudod mit kell mondanom.Én vagyok a világon a legboldogabb anya és feleség.-mondtam elérzékenyülve.

-Ugyan Ash,semmit nem kell megköszönnöd,boldogan teszem amit teszek,minden perc amit veled töltök boldoggá tesz.És nézd meg mit adtál nekem,egy gyönyörű kislányt,aki a mindenem és imádom.Te vagy az aki  mindent megadott nekem,megteremtetted nekem a boldog családot.Akármi történik a bandába vagy a turnén vagy dal felvétel közben,tudom hogy otthon te és a kicsi vársz és így mindig szívesen jövök haza.Ha rossz kedvű vagyok vagy ideges te mindig megnyugtatsz,mindig tudod mit kell mondanod.Elviseled a barátaimat és az összes hülyeségüket.Megengeded hogy meccset nézzek velük,sőt még nézed is velünk.Egy átlagos férfinak látsz nem pedig a One Direction egy tagját látod bennem.Sosem fogom azt a napot elfelejteni mikor megismerkedtünk és együtt kellett aludnunk,órákig néztem hogy alszol és ahogy a hajad szetterül a párnán,miközben békésen szuszogsz,azt hiszem akkor szerettem beléd csak még nem tudtam.És igen elmondhatom hogy imádok a férjed lenni.-fejezte be 

Nem bírtam tovább zokogva ugrottam a nyakába,olyan közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam és csak szorítottam és szorítottam.Majd miután a szuszt is kiszorítottam belőle,engedtem a szorításból,majd mikor az arcunk egy vonalba került megcsókoltam.

Ennyi év tán is imádtam megcsókolni,minden egyes csókjával elkábított és én csak egyre jobban beleszerettem,amit azért elég nehéz elhinni,hogy ennél is jobban tudom szeretni.

Egyszerűen csak boldog vagyok hisz az életem csodálatos.Van egy gyönyörű kislányom akit mindennél jobban szeretek és életem minden percét vele akarom tölteni.És van egy csodálatos férjem akit feltétel nélkül szeretek és ő is engem.

Azt hiszem hogy életem két legjobb döntése az volt hogy külön költöztem a szüleimtől  majd Londonban maradtam,a másik pedig hogy elmentem Em-mel arra a bizonyos koncertre,ami megváltoztatta az életemet........

Vége