Végig néztem magamon,teljesen meztelenül feküdtem,ezen persze azonnal elpirultam,mivel eszembe jutottak a tegnap este történései.Basszus annyira imádok bármilyen formában Harry mellett lenni,hisz imádom őt ezt az elején tagadni akartam még saját magamnak is de ki nem imádna egy ilyen srácot mint ő.
Kikeltem az ágyból hisz úgy gondoltam ideje reggelizni,mivel nem volt itthon semmi.Itthon ezt meg kell szoknom,de bevallom tetszik.Na szóval mivel üres volt a hűtő így el kellett mennem reggeliért.Azt találtam ki hogy a közeli mekiben veszek magamnak egy kávét meg egy muffint. Harry tegnap adott kulcsot a házhoz,először azt hittem hogy megkéri a kezem mert teljesen ugyanolyan dobozban volt mint az a gyűrű,de szerencsére nem.Nem arról van szó hogy nem tudom elképzelni hogy összejövök Harry-vel hanem,még csak két hónapja ismerjük egymást és elég fiatalok vagyunk még ehhez.
Miután felöltöztem,magamhoz vettem a fontos cuccaimat és már mentem is,mert majd éhen haltam.
Hamar oda értem a mekihez majd egy eldugott boxba ültem be.Nagyban ettem a muffinomat amikor egy szőke nő sapkába és napszemüvegbe ült le mellém.Először nem értettem hogy mit akar,de aztán levette a szemüveget és felismertem.
Taylor Swift,Harry exe.
-Hello,minek köszönhetem a társaságod.-kérdeztem kedvesen,pedig egyáltalán nem szívleltem ezt a nőt.
-Ugye bár tudod ki vagyok,viszont én is tisztában vagyok vele hogy ki vagy és most velem fogsz jönni.-mondta gúnyosan mosolyogva.
-Már megbocsájts de miért is mennék veled?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Hát ezért-mutatott le közénk ezzel egy időben egy bökést éreztem az oldalamon.Amikor lenéztem láttam hogy egy kést szorít az oldalamhoz és közben mosolyog. Felfordult a gyomrom és alig kaptam levegőt úgy megijedtem.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte. Én csak bólintottam.-Remélem nem kell mondanom,hogy semmi feltűnés ,mert akkor baj lesz.Kint van egy autó aminek sötétített ablakai vannak menj oda szépen és szállj be.-mondta majd lökött rajtam egyet.
Nem mertem megkockáztatni a menekülést,mert még nem akartam hullazsákban végezni.Így egy hang nélkül követtem az utasításokat és beszálltam a kocsiba.Ő persze szorosan be ült mellém,majd lediktálta a címet (ami számomra ismeretlen volt) a sofőrnek és indultunk is.
Most aztán megint valami bajba kerültem.Ez a te formád Ashley. Miközben magamat szidtam magamban,úgy érzékeltem hogy megérkeztünk.
A szőke démon kipattant és már láttam egy cseppnyi esélyt hogy elszökjek,de akkor a sofőr a kezemnél fogva kirángatott a kocsiból,megjegyzem nem túl finoman.
Amikor megláttam hol vagyunk még jobban beparáztam.Egy raktár épületnél voltunk,valahol a Temse mellett.Úristen most meg fog ölni??Ez valószínű,máskülönben miért hozott volna ide?De én még nem akarok meghalni,hisz még túl fiatal vagyok a halálhoz.Szeretnék családot,gyereket,kutyát,macskát meg ilyeneket,nem meghalni egy lepukkant raktárban.
A sofőr,aki egy hatalmas pasas volt,beráncigált egy lepukkant épületbe,és kikötözött egy székre ami a helyiség közepén volt.Nem finomkodott egyáltalán,nagyon fájt a csuklóm,de nem mertem egy hangot se ki adni magamból.
Mikor kész volt a kikötözésemmel,elsétált,de a szőkeség visszajött.
-Ash,gondolom sejted miért vagy itt.-mosolygott gusztustalanul.
-Nem tudom,egyáltalán nem értem.Nem is ismerlek.Nem ártottam neked semmit.-mondtam félénken és már a sírás határán álltam,de nem fogom neki megadni azt az elégtételt hogy sírni lásson.
-Hát akkor aranyom felvilágosítalak,ha már ennyire hülye vagy.Elvettél tőlem valami nagyon fontosat.-mondta majd közelebb jött.
-Mondtam hogy nem is ismerlek,hogy vettem volna el tőled bármit is.-mondtam felháborodva.
-Elvetted a pasimat te ribanc.-üvöltötte majd arcon vágott jó erősen.-Harry az enyém volt de te elvetted tőlem.-szűrte a fogai között.
-Nem vettem el akkor már nem voltatok együtt,mert elhagyott téged.-mondtam makacsan.
Erre ő a nyakamnál fogva megfogott,hogy a szemébe nézhessek.Alig kaptam levegőt.
-Az egész a te hibád.szóval helyre fogod hozni.-mondta majd szerencsére elengedett.
-Még is hogy csináljam?-kérdeztem hisztérikusan.
-Szépen elhagyod,de úgy hogy törd össze a szívét,hogy én meggyógyíthassam.-mondta vidáman.
Hát ez a nő tuti beteg.Teljesen biztos vagyok benne hogy elmebeteg.
-Nem fogom ezt tenni mert szeretem.-mondtam a szemébe nézve határozottan.
Erre lekevert még egy pofont.
-De bizony meg fogod tenni,mert különben nagy baj lesz.-mondta összeszűkült szemmel.
-Azt csinálsz velem amit akarsz,de nem bántom meg Harry-t.-ordítottam az arcába.
Erre még egy pofont lekevert.Na ez már tuti meg fog látszani.
-Jaj de kis buta vagy.Veled nem csinálok semmit,kellesz a tervemhez.Viszont ott van még a kis barátnőd Emily,a többi bandatag ja és persze Harry is.És ha azt hiszed nem bántanám,akkor nagyot tévedsz mert ha az enyém nem lehet akkor másé sem.-mondta majd ördögien elmosolyodott.
Most mégis mi a szart csináljak?Nem engedhetem hogy bármelyik barátomnak baja essen,hisz azt nem tudnám feldolgozni és megbocsájtani magamnak.Viszont nem akarok fájdalmat okozni Harry-nek,hisz szeretem,sőt ez a szó már nem is fejezi ki annyira azt amit érzek iránta.Teljes szívemből teljesen oda vagyok érte.Nem tudnám elviselni ha bármi baja történne.Akkor inkább okozzak neki fájdalmat és utáljon meg minthogy baja essen.
-Rendben megteszem amit kérsz,de akkor ígérd meg hogy nem bántasz senkit.-mondtam lehajtott fejjel.
-Mégsem vagy annyira idióta mint hittem.-mondta mosolyogva.-Na mondom a tervet.Haza viszünk,ha nincs ott Harry akkor írsz neki egy szép búcsú levelet amiben taglalod hogy nem szereted és hogy neked más kell.Viszont ha otthon van vagy esetleg hazaér ami még jobb kicsapod a balhét és mindenféléket vágsz majd a fejéhez,hogy összetörd a szívét,majd lelépsz.Világos?-kérdezte
-Mint a nap.-mondtam gúnyosan.
-Ugye mondanom sem kell hogy ha elárulod bárkinek is a kis titkunkat,akkor a barátaidnak igen nagy baja esik.-mondta fenyegetően.
-Megértettem és most oldozz el-mondtam teljesen megsemmisülve.
Taylor intett a sofőrnek hogy oldozzon ki,aki nyomban teljesítette a kérést.
Tegnap még minden rendben volt,az életem teljesen sínen volt és minden tökéletes volt. Megtaláltam a szerelmet erre el is veszítem.
Azt hittem végre boldog lehetek,de úgy látszik tévedtem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése