Csiga lassan mentem be a házba és azon imádkoztam hogy Harry ne legyen itthon,mert nem akarom a szemébe mondani a dolgokat,hisz az ezerszer rosszabb lenne,mint egy levél.
Hatalmas szerencsémre nem volt otthon,szóval villámgyorsan felrohantam az emeletre és összeszedtem azt a kevés cuccomat ami volt.Pakolás közben észre vettem az éjjeliszekrényen lévő közös képünket.
A kezembe vettem és elgondolkodtam.
Mi minden mehettünk volna keresztül együtt,mennyi sok szép emlékünk lehetett volna?Hány ilyen képet csinálhattunk volna még?Hányszor mondhattuk volna még egymásnak hogy szeretlek?Hány romantikus estén lehetett volna még?Még csak nem is mentünk el vacsorázni soha sem,és már nem is megyünk.
Taylor mindent tönkre tett,ezt soha sem fogom megbocsájtani neki.Örökre gyűlölni fogom.
Gondolataimból a bejárati ajtó nyílása zökkentett ki.A francba Harry hazajött.
Mi a szarnak elmélkedtem itt.Gyorsan bedobtam a képet a táskámba és elindultam lefelé.
Amint Harry meglátott hatalmás mosoly terült szét az arcán.
-Szia szívem.-köszönt boldogan majd lehervadt az arcáról a mosoly amikor jobban megnézett.-Mi történt az arcoddal?Bántott valaki?Miért van nálad az utazó táskád?Mész valahová?-kérdezte aggódva és kétségbeesve.
-Nem bántott senki,biztos neki mentem valaminek.-simítottam végig az arcom.-És elmegyek nem bírok tovább itt maradni.-mondtam olyan határozottan ahogy csak tudtam.
-Mi?Mi a baj a házzal?-kérdezte meglepetten.
-Nem akarok itt lakni.-mondtam-Veled-tettem hozzá
-Oké,akkor még nem költözünk össze.Kiveszünk neked egy albérletet,ha neked ez még sok.Megoldjuk.-jött oda és fogta meg a kezemet.
-Nem Harry nem érted,én VELED nem akarok élni.-rántottam ki a kezemet a kezéből.
-De miért?Eddig nem volt vele baj-mondta és láttam a szemében a fájdalmat.
-Harry már nem akarok veled lenni.-mondtam elcsukló hangon és próbáltam kikerülni hogy elmehessek,de a csuklómnál fogva visszarántott.
-Mi?Nem mész el addig míg ezt meg nem magyarázod.-mondta idegesen.
-Nem bírom elviselni a felhajtást ami körülötted zajlik,elegem van abból hogy titkolózunk a világ előtt és a sok sikítozó rajongóból is.-mondtam kétségbeesetten.
-Akkor elmondjuk mindenkinek,ha ezt szeretnéd meg lesz.Nem tudtam hogy ez bánt téged.-mondta kicsit megkönnyebbülten.
Istenem még ilyenkor is gondoskodni akar rólam és teljesíteni akarja minden óhajomat.Én pedig ezt teszem vele,összetöröm a szívét.
-Harry nem csak erről van szó....-mondtam
-Akkor mibe avass be,kérlek együtt megoldjuk.Szeretlek és nem akarlak elveszíteni.-mondta és láttam a könnycseppet lefolyni az arcán,ami teljesen összetört belülről.
Ki kell találnom valamit ami miatt azonnal elenged,mert olyan mélyen érinti.És már tudtam is hogy mit kell mondanom neki,ami teljesen összetöri.
-Hát ez az Harry én NEM szeretlek,és soha nem is foglak.Már nem bírom tovább elhitetni veled.Vége értsd meg én NEM szeretlek.-mondtam és éreztem hogy már nekem is folynak a könnyeim.
De az leírhatatlan volt hogy ő milyen arcot vágott.Mintha gyomorszájba vágták volna.Láttam hogy mondani akar valamit,de nem tudott csak visszacsukta a száját és a földre rogyott.
Itt volt az idő hogy elmenjek felkaptam a táskám és elindultam kifelé,de még mielőtt kiléptem volna az ajtón visszanéztem. Még mindig a földön térdelt és rázta a zokogás.
Nem bírtam tovább nézni,mert szinte éreztem hogy a szívem darabokban van.
Hogy tehettem ezt? Ő volt az az ember aki a legfontosabb volt számomra és aki mindig mellettem volt,akkor is mikor a barátnőm elhanyagolt.És én mit csináltam hálaképp? Összetörtem mindkettőnk szívét.Annak a hülye szőke liba hóbortjának köszönhetően.Viszont ez jobb mintha fizikai bántódása esne.
Valahogy majd túlteszi magát rajta és lehet bele tud szeretni Taylorba.Én meg megpróbálok együtt élni ezzel.
Nem tudtam hová menjek. Em-et nem akartam felhívni hisz már nem nagyon számítok neki csak a barátja van neki.Ne essék félre értés,örülök hogy együtt vannak és annak is hogy boldog.De már le se szarja mi van velem.Ha beszélünk is csak felszínes dolgokról,nem mondhatok neki el semmi komolyat.Sose szakít rám időt és ha igen akkor is csak az Ő magánéletéről beszélünk.Már nem érzem úgy hogy barátok lennénk egy barát mindig ott van a másiknak és nem helyez elé egy fiút sem.De ő ezt nem érti meg és nem érdekli a barátságunk.
Így hát csak egy ember hívhattam fel hogy segítsen.Elővettem a mobilomat és hívtam is.
-Szia értem tudnál jönni?-kérdeztem sírva
-Persze Törpilla.De mi a baj? Megijesztesz.-mondta
-Majd mindent elmondok személyesen. Harry háza előtt vagyok siess-kértem
-10 perc és ott vagyok.-mondta majd bontotta a vonalat.
Megint egyedül maradtam a gondolataimmal,ami mindig csak azt hajtogatta hogy:
Mi az úristent csináltam.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése