Felöltöztem,nem nagyon csíptem ki magamat csak egy sima farmert vettem fel egy fehér blúzzal és hozzá illő kiegészítőkkel.
Mire elkészültem már indulhattam is.Hamar oda értem bárhoz,ami inkább hasonlított egy kávézóhoz.
Leültem egy asztalhoz,mivel Bruno még nem volt ott.Addig rendeltem egy tejeskávét.
Egyszer csak egy sapkás pasi ült le velem szembe.
-Elnézést de a hely.....-kezdtem volna de a pasas félbeszakított.
-Ash én vagyok az.-vette le a szemüvegét és így már én is felismertem.
-Szia bocs nem ismertelek fel.-szabadkoztam.
-Semmi baj,pont ez a lényeg hogy ne ismerjenek fel.De nem azért mert ciki lenne ha veled látnának,csak általában minden csinos csajjal összehoznak akivel találkozom,és nem szeretnék neked kellemetlenséget.-mondta mosolyogva.
-Értem.-mondtam zavartan
Az előbb bókolt nekem?Nem hiszem,bár azt mondta csinos vagyok.Biztos csak udvariasságból mondta...
-Na és mi a helyzet veled?-kérdezte
-Semmi különös,vége a sulinak már csak az egyetemi értesítőket várom.Ja és három nap és itt a szalagavató bál.-meséltem neki nem túl lelkesen.
-Hol a lelkesedés?Minden lány arról ábrándozik,hogy milyen lesz a szalagavató bálon.-mondta
-Hát én nem ilyen vagyok,főleg hogy még a ruhám sincs meg-mondtam
-Nincs még meg a ruhád?Hogy-hogy?-kérdezte
-Nem volt rá időm,hogy vegyek mert tanultam,és a barátnőmnek meg már megvolt a ruhája így nem is volt kivel mennem megvenni.-panaszkodtam.
Bruno felállt,majd kifizette a kávét és a kezemnél fogva felhúzott és elindult a kijárat felé.
-Hová megyünk?-kérdeztem
-Hát ruhát venni a bálra.-mondta mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
-Nem biztos hogy jó ötlet...-kezdtem de félbeszakított.
-Van ruhád vagy nincs ruhád?-kérdezte
-Nincs-húztam el a számat
-Hát akkor gyerünk.-fogott kézen és mentünk.
Elmentünk a kocsijáig és onnan pedig egy gyönyörű boltba,ahol ezer fajta ruha volt.
-Uram isten,ez a bolt fantasztikus-áradoztam
-Tudtam hogy tetszeni fog.-mondta mosolyogva
Engem csak úgy ámulatba ejtett a sok meseszép ruha,mint olyan káprázatos volt,legszívesebben beköltöztem volna ide hisz olyan mint a mennyország.
-Bruno,szia.Mi járatban?-jött oda egy nagyon szép lány talán 5-6 évvel volt nálam idősebb.
-Szia Angela.Ennek a szépségnek szeretnénk szalagavató ruhát venni.-mutatott rám
Már megint?Most meg szépség?Nem tetszik ez nekem.Lehet hogy Harry-nek igaza volt?Nagyon remélem hogy nem-Tuti nem,hisz ez egy baráti gesztus is lehet,csak én kombinálom túl az egészet.
-A legjobb helyen vagytok,és rá nagyon könnyű lesz ruhát találni.-mért végig,még meg is pörgetett hogy jobban felmérjen,miközben helyeslően hümmögött.-Már tudom is melyik ruha kell neked.-mondta-Amúgy nagyon ismerős vagy nekem.Te vagy Bruno barátnője?Tuti láttalak már vele valahol.
-Nem,csak barátok vagyunk.-vágtuk rá egyszerre-Szerintem az albumom borítóján láttad,ő volt a modell rajta.Ott lettünk jóban-magyarázta Bruno.
-Értem,de akkor meg is mutatom a ruhát.-mondta majd meg sem várta a válasz elindult.
Kérdően néztem Bruno-ra,majd intett a fejével hogy kövessük.Gyorsan elindultunk a nő után,aki csak ment és ment meg sem nézve hogy követjük vagy sem.Egészen a bolt legmélyebb,legeldugottabb részéhez mentünk,ahol megláttam azt a ruhát,amilyenhez hasonlót még sosem láttam.
Egyszerűen káprázatosan szép volt.Ha létezik szerelem elsőm látásra akkor ez biztos az,száz százalékig beleszerettem a ruhába.
-Látom tetszik.-mondta Angela
-Viccelsz??Ez a legszebb ruha amit valaha láttam.-mondtam még most is ámulva.
-Akkor próbáld fel-mondta Bruno.
Angela azonnal levette a babáról és oda adta,én bevonultam egy fülkébe,ami elé Bruno leült.
Mielőtt felpróbáltam volna a gyönyörűséget,még kicsit nézegettem simogatta,tudom ez kicsit betegen hangzik,de ha fogtátok volna a ruhát megértenétek.Gondolataimból egy kérdés szakított ki.
-Kivel mész a bálba?-kérdezte Bruno
-Senkivel,egyedül megyek.Persze ott lesz velem a barátnőm.-mondtam miközben vetkőztem.
-Nem értem.Miért mész egyedül?Nincs egy ép eszű srác sem a sulidban,hogy elhívjon?-kérdezte mérgelődve
Lassan belebújtam a ruhába.majd válaszoltam.
-Nem erről van szó,csak a barátom nem ér rá.-csúszott ki a számon
-Van barátod??-kérdezte meghökkenve
Oh a francba hogy én nem tudom tartani a számat.
-Igen.-válaszoltam-Kérlek segítesz felhúzni a ruhámat?-kérdeztem majd háttal neki elhúztam a függönyt hogy fel tudja húzni.
Csiga lassan húzta fel,miközben az egyik ujjával végig simította gerincem vonalát,amitől kirázott a hideg,pedig nem akartam.
-Kösz-mondtam gyorsan majd vissza viharzottam a fülkébe.
Mély levegőt vettem,hogy megnyugodjak.Ez meg mégis mi a franc volt???Nem csinálhat ilyet.
-Ki a barátod?-kérdezte hirtelen.
-Harry-böktem ki az igazat,hisz már úgy is mindegy.
-Mármint Harry Styles?-kérdezte
-Igen,már lassan egy hónapja együtt vagyunk.-mondtam
-Komolyan?-kérdezte
-Igen és úgy érzem hogy komoly a dolog,nagyon fontos nekem.-mondtam magamat is meglepve.
Kisétáltam hogy ő is megnézhesse,hogy áll.Amikor kiléptem láttam hogy épp mondani akart valami,de amint meglátott becsukta a száját és csak bámult.
Percekig csak nézett,és már kezdtem idege lenni.
-Ilyen rossz?-kérdeztem bizonytalanul.
-Nem dehogy is.Elképesztően gyönyörű vagy.-mondta elhaló hangon.
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.
-Angela visszük a ruhát.-mondta Bruna,majd adta volna a hitelkártyáját oda a nőnek.
-Hé,Hé Hé te meg mit csinálsz?-kérdeztem átszelve a helyiséget és kikaptam a kezéből a hitelkártyát.
-Ööö ki akarom fizetni?-kérdezte mintha ez teljesen rendben lenne.
-Azt biztos nem,én fogom kifizetni.-mondtam
-Ash ne csináld már,had vegyem meg,hidd el van rá pénzem.-mondta
-Engem viszont nem érdekel,hogy mennyi pénzed van ez az én ruhám és én fogom kifizetni.-makacskodtam tovább.
-Más lány örülne,ha bárki fizetné a ruháját.-mondta
-Tudom,de már mondtam én nem más lány vagyok.-mondtam
-Ja azt vettem észre.-motyogta.
Vissza adtam a hitelkártyáját majd oda adta a sajátomat a nőnek.Bár rettenetesen drága ruha volt,teljesen megérte.
Visszaöltöztem,majd most már a csodálatos új ruhámmal elindultunk hazafelé.
Amikor megérkeztünk a házamhoz, Brunohoz fordultam.
-Nem jössz be?-kérdeztem udvariasan.
-Szívesen mennék,de interjúm lesz.-mondta
-Ez a sok sztár dolog-forgattam a szemem mosolyogva
-Nem furcsa hogy hirtelen ennyi sztárt ismertél meg?-kérdezte
-Nem annyira,talán azért mert nem úgy tekintek rájuk mint a sztárokra,hanem úgy mint a sima emberekre,végül is azok.-magyaráztam.
-Ez az egyik ok amiért kedvellek.-mondta miközben egy hajtincset tűrt el az arcomból és a fülem mögé tette,de a keze továbbra is arcomon maradt és simogatta azt.Ettől nagyon kellemetlenül éreztem magam.
Majd hirtelen láttam,hogy az arca vészesen közelít az enyémhez.Úr isten ez most meg akar csókolni??
Teljesen kiakadtam és lefagytam.Most mit csináljak?
Már majdnem össze ért a szánk,mikor végre kapcsolt az agyam és elfordítottam a fejem,így csak az arcomra adott egy puszit.
-Bruno ezt nem szabad,nekem ott van Harry és nagyon kedvelem.-mondtam
-Igazad van sajnálom csak elragadott a hév.-sütötte le a szemét.
-Semmi baj megesik,csak többször ne.-mondtam
-Ígérem nem fog-mondta
-Barátok? -kérdeztem
-Barátok.-ölelt meg
Az ölelés után kiszálltam a kocsiból,majd integettem neki amíg elhajtott,de végig csak egy dolog járt a fejemben...Ezt sosem tudhatja meg Harry......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése