Útközben Em írt hogy kiderítette hogy melyik kórházban és melyik emelten vannak.
Villámgyorsan,mindenkit lökdösve magam előtt leszálltam a gépről,kaptam is pár szúrós nézést az emberektől,de nem nagyon érdekelt.Csak az érdekelt hogy hamar elérjek a kórházba,így hát a reptéren is végig száguldottam,majd fogtam egy taxit.
A taxival egy újabb fél órát kellett utaznom,a közlekedési dugó miatt,azt hittem meg üt a guta vagy kiszállok és rohanok a kórházig,de szerencsére ekkor pont megérkeztünk.Kifizettem a taxit,majd rohantam be a recepcióshoz,úgy siettem hogy majdnem elhagytam a cipőmet,megkérdeztem hogy jutok el a B épület 4. emeletére.
Amint elmagyarázta,már futottam is tovább,hamar megtaláltam és amint odaértem, láttam hogy mind az öt fiú ott van.
-Harry...-sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Ash?-nézett fel meglepetten a többi sráccal együtt,majd láttam az arcán az örömöt és azonnal megdobbant a szívem.
Gyors léptekkel szelte át várakozót majd erősen megölelt.
Én azonnal vissza öleltem és próbáltam olyan szorosan ölelni hogy az összes szomorúságát kipréseljem belőle.
Lassan elváltunk,de én nem bírtam tovább és megcsókoltam,ő rögtön viszonozta,és szorosan préselt magához.
-Annyira örülök hogy itt vagy.-mondta megkönnyebbülten.
-Itt kell lennem veled-mondta,de akkor hallottam hogy valaki,sőt inkább valakik köszörülik a torkukat és kíváncsian nézegetnek minket.
-Megtudhatnám hogy mi a fészkes fene történik?-kérdezte Lou.
Kínosan éreztem magam,mivel mindenki látta a csókunkat,mert én hülye elfelejtettem hogy ők is itt vannak,bár valószínűbbnek tartom hogy csak nem érdekelt hogy itt vannak mert csak Harry érdekelt és hogy vele legyek.
-ÖÖ az van hogy mi...-kezdte de láttam rajta hogy töri a fejét valami kifogáson,de most ez a legkevesebb bajunk.
-Együtt vagyunk már egy ideje.-mondtam nekik határozottan,megkönnyítve Harry helyzetét.
Mosolyogva rám nézett majd az egyik kezével átkarolt és magához húzott,ezzel is jelezve hogy igazat mondok.
-És mit jelent az az 'egy ideje'.-kérdezte Liam.
-Emlékeztek mikor két héttel ezelőtt ide jöttem,na akkor mondtuk el egymásnak hogy lehetne több is de aztán elszúrtam de egy hete összejöttünk.-mesélte Harry.
-Nem tudom hogy mi fáj jobban,az hogy nem mondtátok el vagy az,hogy nem engem választottál Törpilla .-tette a szívére a kezét Lou mintha éppen most törték volna össze,aztán leült a székre mintha teljesen ki lenne borulva.Nem bírtam tovább és elnevettem magam.
-Sajnálom,de tudtam hogy nem érhetek fel a te tökéletességedhez ezért maradt a B terv.-mutattam Harry-re.
-Hé én is itt vagyok-háborodott fel Hazza
-Ash sajnálom igazad van,túl tökéletes vagyok.Ha hiszed ha nem ez áldás ás átok is egyben.-mondta drámaian.
Erre már mindannyian röhögtünk.
Miután feltették nekünk az összes kérdést amit akartak a kapcsolatunkkal kapcsolatban úgy döntöttem hogy kicsit félre hívóm Harry-t.
Elmentünk az egyik üres folyosó sarkához.
-Hogy van anyukád?-kérdeztem
-Hát nagyon megsérült és amikor legutóbb beszéltem az orvossal akkor azt mondta hogy életveszélyben van...-mondta és láttam hogy ez az egész nagyon össze töri.
-Biztos jobban lesz,ahogy meséltél róla azt vettem le hogy nagyon erős nő.-biztattam.
-Remélem.-mondta szomorúan.
-Miben tudok segíteni?-kérdeztem a kezét simogatva.
-Már azzal segítesz hogy itt vagy velem.Hogy-hogy végül eljöttél?-kérdezte
-Em mondta hogy mi történt,én meg tudom hogy ez rosszul érint és itt kell lennem veled ilyen helyzetbe.-bújtam oda hozzá.
-Mr.Styles.-jött oda egy fiatal férfi.Egy orvos.Bizonyára Harry anyukájának az orvosa.-Stabilizáltuk az édes anyja állapotát,most már hamar helyre jön.-mondta az orvos kedvesen mosolyogva.
-Nagyon szépen köszönöm.-mondta Harry majd kezet fogott az orvossal.
-Nem tesz semmit.-mondta majd elment.
Láttam Harry-in a megkönnyebbülést és a fáradtságot is.
-Harry szerintem menj haza pihenj le.-mondtam
-Nem, nem hagyom itt.-mondta makacsan.
-Azzal nem segítesz neki ha itt vagy hulla fáradtan,és a dokik úgy is szólnak ha felébred,hidd el jó kezekben van,de ha szeretnéd itt maradok vele én is.
-Nem nem...-mondta de ebben a pillanatban Lou jött oda.
-Felébredt.-mondta nagy örömmel az arcán.
Szinte hallottam hogy leesik az a bizonyos kő Harry szívéről és már rohan is velem a kórterembe,de mielőtt odaérnénk kirántom a kezem a kezéből.
Kérdően néz rám,nem tudja hová tenni a viselkedésem.
-Szerintem én nem megyek be.-mondtam
-De miért nem?-kérdezte
-Nem így szeretnék megismerkedni az anyukáddal,és szerintem ő sem velem,lehet hogy ez kényelmetlen lenne neki,és most ne csináljunk neki ilyen dolgokat,így is nehéz-magyaráztam neki.
-Igazad van,én erre nem is gondoltam.Nagyon aranyos és figyelmes vagy.-nyomott puszit a homlokomra majd bement én vissza sétáltam a többiekhez.
Már csak Lou volt ott,a többieknek mondta Harry hogy menjenek haza,de Lou nem akart,addig amíg nem tud valami biztosat.Neki is és a többi srácnak is nagyon fontos Harry anyukája.
-Mi van csajszi?-kérdezte
-Nagyon aggódtam.-mondtam
-Nem lesz semmi baja-nyugtatott.-De hogy-hogy eljöttél?-kérdezte
-Hát megtudtam mi történt és el kellett jönnöm.-mondtam
-Azt értem,de tudom hogy ez nagyon nehéz neked a sok emlék miatt.-mondta
-Igen az,de Harry miatt eljöttem.-mondtam
-Ezek szerint fontos neked.-kérdezte de inkább kijelentésnek hangzott.
-Igen nagyon kedvelem,ami őrültség mivel egy hónapja sem ismerem,de mégis..-mondtam őszintén.
-Nem az,ha kedveled arra rájössz 10 másodperc alatt,nem kell hozzá hosszú idő.-mondta
Elgondolkodtam ezen és valószínűleg igaza van,hisz ha meglátsz valakit már látod hogy szimpatikus-e vagy nem,aztán elkezdtek beszélgetni akkor meg érzed hogy kedveled vagy nem,és legfőképpen érzed a kettőtök közötti kis szikrákat,vagy azt hogy mosolyogsz ha bármi vele kapcsolatos vagy egyszerűen csak boldog vagy és önmagad.Én pont ezt érzem Harry-vel és ettől nagyon boldog vagyok.Úgy érzem ő lehet az a srác aki begyógyítja a sebeket a szívemen.
-De Ash, kérlek légy óvatos,mert Harry hajlamos arra hogy megbántsa a lányokat akaratlanul is.Bár úgy érzem téged igazán kedvel.-mondta mosolyogva.-Ezt azért mondom mert fontos vagy nekem.Próbálj meg nem fülig beleesni.-mondta
Hát szerintem ezzel elkésett egy kicsit,úgy érzem már fülig belé estem,hisz megtettem azt amiről azt hittem hogy sosem fogom.Eljöttem ide Londonba.
Ezeken gondolkodtam,mikor Harry fáradtan de mosolyogva jött felém.Azonnal felálltam és megöleltem.
Ő szorosan magához húzott és erősen ölelt.
-Mi volt?-kérdezte Lou.
-Jól van,már amennyire lehet.Még pár napot benn kell maradnia,de meggyógyul.-mondta egy megkönnyebbült sóhajjal.
-Akkor jó,most már én is megyek mert hulla vagyok.-mondta Lou majd megölelte Harry-t és már el is ment.
-Mi is megyünk,anya haza parancsolt.-mondta mosolyogva.
-Nekem igazából haza kéne mennem.-mondtam csüggedten.
-Ne,kérlek maradj velem este.-mondta és láttam a kisfiús kétségbeesést az arcán ami azt mutatta hogy szüksége van a támaszomra,ha ezt nem is mondaná ki.
A szívem szakadt meg,és természetesen bólintottam hogy maradok vele.
Kézen fogva elindultunk,de még gyorsan megkerestük az orvost és Harry megköszönt mindent majd megkérte az orvost hogy bármi van azonnal szóljon.Az orvos készségesen beleegyezett és már indulhattunk is.
A kocsiba beszállva Harry-hez fordultam.
-És most hová megyünk?-kérdeztem kíváncsian
-Hozzám-mondta mosolyogva......
Kínosan éreztem magam,mivel mindenki látta a csókunkat,mert én hülye elfelejtettem hogy ők is itt vannak,bár valószínűbbnek tartom hogy csak nem érdekelt hogy itt vannak mert csak Harry érdekelt és hogy vele legyek.
-ÖÖ az van hogy mi...-kezdte de láttam rajta hogy töri a fejét valami kifogáson,de most ez a legkevesebb bajunk.
-Együtt vagyunk már egy ideje.-mondtam nekik határozottan,megkönnyítve Harry helyzetét.
Mosolyogva rám nézett majd az egyik kezével átkarolt és magához húzott,ezzel is jelezve hogy igazat mondok.
-És mit jelent az az 'egy ideje'.-kérdezte Liam.
-Emlékeztek mikor két héttel ezelőtt ide jöttem,na akkor mondtuk el egymásnak hogy lehetne több is de aztán elszúrtam de egy hete összejöttünk.-mesélte Harry.
-Nem tudom hogy mi fáj jobban,az hogy nem mondtátok el vagy az,hogy nem engem választottál Törpilla .-tette a szívére a kezét Lou mintha éppen most törték volna össze,aztán leült a székre mintha teljesen ki lenne borulva.Nem bírtam tovább és elnevettem magam.
-Sajnálom,de tudtam hogy nem érhetek fel a te tökéletességedhez ezért maradt a B terv.-mutattam Harry-re.
-Hé én is itt vagyok-háborodott fel Hazza
-Ash sajnálom igazad van,túl tökéletes vagyok.Ha hiszed ha nem ez áldás ás átok is egyben.-mondta drámaian.
Erre már mindannyian röhögtünk.
Miután feltették nekünk az összes kérdést amit akartak a kapcsolatunkkal kapcsolatban úgy döntöttem hogy kicsit félre hívóm Harry-t.
Elmentünk az egyik üres folyosó sarkához.
-Hogy van anyukád?-kérdeztem
-Hát nagyon megsérült és amikor legutóbb beszéltem az orvossal akkor azt mondta hogy életveszélyben van...-mondta és láttam hogy ez az egész nagyon össze töri.
-Biztos jobban lesz,ahogy meséltél róla azt vettem le hogy nagyon erős nő.-biztattam.
-Remélem.-mondta szomorúan.
-Miben tudok segíteni?-kérdeztem a kezét simogatva.
-Már azzal segítesz hogy itt vagy velem.Hogy-hogy végül eljöttél?-kérdezte
-Em mondta hogy mi történt,én meg tudom hogy ez rosszul érint és itt kell lennem veled ilyen helyzetbe.-bújtam oda hozzá.
-Mr.Styles.-jött oda egy fiatal férfi.Egy orvos.Bizonyára Harry anyukájának az orvosa.-Stabilizáltuk az édes anyja állapotát,most már hamar helyre jön.-mondta az orvos kedvesen mosolyogva.
-Nagyon szépen köszönöm.-mondta Harry majd kezet fogott az orvossal.
-Nem tesz semmit.-mondta majd elment.
Láttam Harry-in a megkönnyebbülést és a fáradtságot is.
-Harry szerintem menj haza pihenj le.-mondtam
-Nem, nem hagyom itt.-mondta makacsan.
-Azzal nem segítesz neki ha itt vagy hulla fáradtan,és a dokik úgy is szólnak ha felébred,hidd el jó kezekben van,de ha szeretnéd itt maradok vele én is.
-Nem nem...-mondta de ebben a pillanatban Lou jött oda.
-Felébredt.-mondta nagy örömmel az arcán.
Szinte hallottam hogy leesik az a bizonyos kő Harry szívéről és már rohan is velem a kórterembe,de mielőtt odaérnénk kirántom a kezem a kezéből.
Kérdően néz rám,nem tudja hová tenni a viselkedésem.
-Szerintem én nem megyek be.-mondtam
-De miért nem?-kérdezte
-Nem így szeretnék megismerkedni az anyukáddal,és szerintem ő sem velem,lehet hogy ez kényelmetlen lenne neki,és most ne csináljunk neki ilyen dolgokat,így is nehéz-magyaráztam neki.
-Igazad van,én erre nem is gondoltam.Nagyon aranyos és figyelmes vagy.-nyomott puszit a homlokomra majd bement én vissza sétáltam a többiekhez.
Már csak Lou volt ott,a többieknek mondta Harry hogy menjenek haza,de Lou nem akart,addig amíg nem tud valami biztosat.Neki is és a többi srácnak is nagyon fontos Harry anyukája.
-Mi van csajszi?-kérdezte
-Nagyon aggódtam.-mondtam
-Nem lesz semmi baja-nyugtatott.-De hogy-hogy eljöttél?-kérdezte
-Hát megtudtam mi történt és el kellett jönnöm.-mondtam
-Azt értem,de tudom hogy ez nagyon nehéz neked a sok emlék miatt.-mondta
-Igen az,de Harry miatt eljöttem.-mondtam
-Ezek szerint fontos neked.-kérdezte de inkább kijelentésnek hangzott.
-Igen nagyon kedvelem,ami őrültség mivel egy hónapja sem ismerem,de mégis..-mondtam őszintén.
-Nem az,ha kedveled arra rájössz 10 másodperc alatt,nem kell hozzá hosszú idő.-mondta
Elgondolkodtam ezen és valószínűleg igaza van,hisz ha meglátsz valakit már látod hogy szimpatikus-e vagy nem,aztán elkezdtek beszélgetni akkor meg érzed hogy kedveled vagy nem,és legfőképpen érzed a kettőtök közötti kis szikrákat,vagy azt hogy mosolyogsz ha bármi vele kapcsolatos vagy egyszerűen csak boldog vagy és önmagad.Én pont ezt érzem Harry-vel és ettől nagyon boldog vagyok.Úgy érzem ő lehet az a srác aki begyógyítja a sebeket a szívemen.
-De Ash, kérlek légy óvatos,mert Harry hajlamos arra hogy megbántsa a lányokat akaratlanul is.Bár úgy érzem téged igazán kedvel.-mondta mosolyogva.-Ezt azért mondom mert fontos vagy nekem.Próbálj meg nem fülig beleesni.-mondta
Hát szerintem ezzel elkésett egy kicsit,úgy érzem már fülig belé estem,hisz megtettem azt amiről azt hittem hogy sosem fogom.Eljöttem ide Londonba.
Ezeken gondolkodtam,mikor Harry fáradtan de mosolyogva jött felém.Azonnal felálltam és megöleltem.
Ő szorosan magához húzott és erősen ölelt.
-Mi volt?-kérdezte Lou.
-Jól van,már amennyire lehet.Még pár napot benn kell maradnia,de meggyógyul.-mondta egy megkönnyebbült sóhajjal.
-Akkor jó,most már én is megyek mert hulla vagyok.-mondta Lou majd megölelte Harry-t és már el is ment.
-Mi is megyünk,anya haza parancsolt.-mondta mosolyogva.
-Nekem igazából haza kéne mennem.-mondtam csüggedten.
-Ne,kérlek maradj velem este.-mondta és láttam a kisfiús kétségbeesést az arcán ami azt mutatta hogy szüksége van a támaszomra,ha ezt nem is mondaná ki.
A szívem szakadt meg,és természetesen bólintottam hogy maradok vele.
Kézen fogva elindultunk,de még gyorsan megkerestük az orvost és Harry megköszönt mindent majd megkérte az orvost hogy bármi van azonnal szóljon.Az orvos készségesen beleegyezett és már indulhattunk is.
A kocsiba beszállva Harry-hez fordultam.
-És most hová megyünk?-kérdeztem kíváncsian
-Hozzám-mondta mosolyogva......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése